Iskolánk története
- Szoviár János munkája nyomán -

Az iskolarendszer kiépülése Egerben

Az alsó- és középfokú iskolai oktatás közvetlenül a török kiűzése után megkezdődött Eger városában.
1687 decemberében Caraffával együtt jezsuiták is érkeztek a városba, akik megkezdve egyházi tevékenységüket, felfigyeltek az iskolák hiányára.
Mivel nem voltak elegendőek arra, hogy teljesen saját kezükbe vegyék az oktatást, 1688 elején több világi személyt is megbíztak a gyermekek tanításával.
A források szerint e munkában Balogh András, Bozsik Ignác, Horovszky János helyi lakosok vettek részt 1688-89-ben.
1689-ben egy jezsuita is bekapcsolódott az elemi iskolai tanításba, de mellette továbbra is működtek világi személyek.
Nem lehet pontosan megmondani, mekkora volt a tanulók száma, de a jezsuita rendház feljegyzései szerint már az első években 50 gyermek jelentkezett ábécétanulásra, rövidesen pedig 100-nál többre nőtt a tanulólétszám.

1688 tavaszán a jezsuiták elérkezettnek látták az időt, hogy középiskolát, azaz gimnáziumot szervezzenek.
Az egyik jezsuita rendtag megvizsgálta a gyerekek szellemi képességeit és tudását, s közülük 15 tanulót alkalmasnak talált arra, hogy velük a középfokú tanítást megkezdjék.
Az elemi iskolai tanulókkal együtt 1692-93 körül 200-ra tehető a beiratkozottak száma.
1697-ben Pető István jezsuita páter, igazgató megnyitotta a retorikai osztályt is, ami a gimnázium szervezetének teljes kiépítését jelentette.
1695-ben a jezsuiták egyébként lemondtak az elemi iskolai tanításról, s azt Fenessy püspök a városi plébános felügyelete alá helyezte.

A város középfokú oktatását tehát a jezsuiták vették a kezükbe, és igyekeztek minél szilárdabban irányítani.
A gimnáziumokban a jövendő papokat és hivatalnokokat képezték ki, tehát így lényeges volt a jezsuiták számára, hogy neveltjeik a rend érdekeinek megfelelő módon sajátítsák el a tananyagot, és készséges hívei legyenek mind az egyháznak, mind a Habsburg államhatalomnak.

Az 1700-as évek elejéig a jezsuiták gimnáziumi oktató munkája zavartalanul folyt.
1704-ben azonban a Rákóczi-szabadságharc következtében a jezsuiták csak júniusban tudták a tanévet megkezdeni, majd 1705-ben és 1706-ban újabb nehézségek keletkeztek: a rend tagjainak száma Egerben kettőre csökkent, s ezért kénytelenek voltak papnövendékeket is felhasználni az oktatásra.
1706 júniusában a szabadságharc kormányzata úgy döntött, hogy a jezsuitákat ki kell tiltani Magyarországról, birtokaikat pedig el kell kobozni.
E rendelet értelmében 1707 márciusában a jezsuitáknak távozniuk kellett Eger városából.
Telekessy püspök, mivel a gimnáziumot nem akarta felszámolni, a kassai szemináriumból hozatott papnövendékeket az oktatás folytatására.
A jezsuiták 1710 végén tértek vissza Egerbe, és újból átvették a gimnáziumi oktatást.

Iskolánk épülete

A jezsuiták által irányított gimnázium épülete a XVIII. század első felében egyre inkább kicsinek bizonyult, és nem felelt meg a követelményeknek.
A gimnázium tantermeit a XVII. század végén török lakóházakból alakították át, amelyek a mai cisztercita templom és egykori cisztercita rendház mögötti területen álltak.
1749-ben Foglár György kanonok a jezsuitáknak engedte át a mai Széchenyi és Csiky Sándor utca sarkán lévő nagy telkét az iskola céljaira.
1750. július 1-jén rakták le az új gimnázium alapköveit, és 1754-ben fejezték be az építkezést egy ismeretlen mester tervei szerint.
Az épületnek a kollégium és a templom előtere felé álló végfalát a Szeplőtlen Szűz, Loyolay Szent Ignác és Gonzága Szent Alajos fülkébe állított szobrai díszítik.
Ugyanezt a homlokzatot a következő felirat ékesíti:

Gymnasium Societatis Jesu, auspice Deo Optimo Maximo, formandae bonis moribus, litteris juventuti positum. Anno 1754.

(A Jézus Társaság gimnáziuma, a legjobb és legnagyobb Isten jóvoltából az ifjúságnak a jó erkölcsökben és tudományokban való képzésére emeltetett 1754-ben.)

Ez a ma is álló, mára már szép műemlékké váló épület adott otthont 1754 őszétől az első jelentős egri középiskolának…

Iskolatörténet - épülettörténet

A gimnázium 1773-ig állt a jezsuiták irányítása alatt.
Ebben az évben a pápa föloszlatta a jezsuita rendet, s így a gimnázium is megszűnt.
1773-1776 között lényegében nem volt gazdája az egri gimnáziumnak, ekkor azonban Eszterházy Károly püspök a cisztercieket bízta meg a gimnáziumi oktatás további irányításával.
A ciszterek azonban nem kapták meg a jezsuiták birtokait.
1787-ben újabb válság következett be a gimnázium életében, mert II. József a cisztercita rendet is föloszlatta, az iskola pedig államivá vált.
Bár tanárokként állami fizetéssel továbbra is a cisztercita papok oktattak benne, az iskola fenntartását s a tanárok fizetését a helytartótanács biztosította.

1800. augusztus 3-án nagy tűzvész pusztított Egerben, a gimnázium épülete is nagyon megrongálódott.
1802-ben a ciszterciták az állam és az egyház közötti megegyezés alapján ismét visszakapták a gimnáziumot, újjáépíttették, tetőzetét rendbe hozatták, és újra megindult az oktatási munka.
1827. augusztus 26-án azonban egy újabb tűzvész, amely a városnak csaknem a felét pusztította el, ismét tönkretette a gimnáziumot.
Minthogy ekkor már a cisztereknek a rendház mellett működött egy négyosztályos kisebb gimnáziumuk, nem törődtek az épület rendbehozatalával.
Ezért Pyrker érsek megvásárolta és laktanya céljaira a hadseregnek adományozta.
Ezzel az egykori jezsuita gimnázium hosszú időre megszűnt oktatási célokat szolgálni, és csak 1890-ben lett újra oktatási intézmény.

A reáliskola alapítása és működése

A XIX. század végére igen kényessé váltak a város iskolagondjai.
Ez idő tájt az elemi iskolákból évente mintegy 300 gyermek került ki, akiknek jelentős része ezután semmiféle képzésben nem részesült.
Egernek nem volt polgári iskolája, a ciszterciek főgimnáziuma évente 80 gyermeket tudott fölvenni, ezeknek egy része azonban nem is egri volt, hisz az iskola kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezett.

Tovább rontotta a helyzetet, hogy az 1883. XXX. tc. 17. §-a úgy rendelkezett, hogy egy-egy osztályban nem lehet több, mint 60 tanuló.
Ezekben az években megindult a mozgalom egy polgári és egy kereskedelmi, esetleg egy reáliskola fölállításáért.
A város ebben az időszakban nagyon nehéz anyagi helyzetben volt, elég, ha csak az akkortájt lezajló filoxérajárványra gondolunk.
Emiatt a városi képviselőtestület reménye az volt, hogy a majdani iskolát központi forrásból állítják föl, a minisztérium azonban a város teherbíró képességére számított.

A képviselőtestület 1890. február 23-án tartott ülésén egy háromtagú küldöttséget bízott meg az iskola fölállításának ügyével.
A bizottság tagjai voltak: Grónay Sándor polgármester, Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő és Horváth József ügyvéd.
A testület fölkérte Halász Ferenc királyi tanácsost, hogy tanfelügyelői minőségében támogassa az ügyet.
A képviselőtestület egyidejűleg 2000 forintot ajánlott föl az iskola javára, valamint lehetővé tette, hogy a régi kaszárnyaépületet, annak első és második emeletét, valamint a földszint egy részét az intézmény birtokba vegye.
Fölajánlotta továbbá, hogy a tanügy kívánalmainak megfelelően berendezi az épületet és karbantartja azt. A város az alreáliskola fenntartásához évi 3000 forintot ígért azzal a feltétellel, hogy az induláskor ez az összeg még kevesebb lesz, a fokozatos kifejlesztés során azonban egy-egy újabb osztály beindulását 750 forinttal támogatja évente, így mikorra kifejlődik a nyolcosztályos reáliskola, az évi 3000 forint városi támogatást fog élvezni. Mert végül is a reáliskola mellett döntöttek.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1891-92-es tanévtől engedélyezte Egerben a négyosztályos alreáliskola fölállítását azzal, hogy a későbbiekben nyolcosztályossá fejleszthető.
A város képviselőtestülete úgy döntött, hogy már az 1890-91-es tanévben beindítja az iskolát, és az igazgatói teendőkkel Orlovszky István beregszászi polgári iskolai tanárt bízta meg.
Mivel az egykori jezsuita gimnázium renoválása ekkor még nem fejeződött be, a város a reáliskola részére kibérelte a Szent János u. 8. szám alatti épület emeleti helyiségét.
Már a beiratkozás alkalmával bebizonyosodott, hogy ez a terem kicsi, ezért elcserélték az elemi népiskola osztálytermével.
Az iskolaév és az iskola ünnepélyes megnyitóját a polgármester tartotta.
A reáliskola célkitűzései között említette az iparos és kereskedő osztály érdekeinek képviseletét, mert ezek gyermekeit a négy első osztály elvégzése után a szükséges tudnivalókkal látta el. Azok a fiatalok viszont, akik elvégezték a főreáliskolát is, akár tudományos pályára is léphettek.

A reáliskola

Ma már ismeretlen iskolatípus a reáliskoláké, érdemes tehát néhány szóban említést tenni róluk.
A reáliskola általános és gyakorlati irányú műveltséget nyújtó régebbi középfokú iskolatípus.
A XVIII. században alakult ki Németországban, onnan terjedt el Ausztriában, majd nálunk a nyolcosztályos, érettségivel záruló reáliskola, amely a gimnáziumnál némileg korlátozottabban jogosított egyetemi és főiskolai felvételre.
Tantervi anyagában a matematika, a természettudományok és az élő idegen nyelvek voltak túlsúlyban, a görög és a latin nyelv teljesen hiányzott belőle.
1924-től a gimnáziummal és a reálgimnáziummal -az elemi iskola negyedik osztályára épülő nyolc évfolyamú gimnázium, melyben a latin nyelv, valamint az élő idegen nyelvek és az irodalom tanítása nagyobb jelentőséget kapott, mint a reáliskolában- egyenlő jogúvá lett, 1934 óta beolvadt az egységes gimnáziumba.

Az elindulás nehézségei

Az iskola második tanévében már nem Orlovszky István, hanem dr. Kemény Ferenc volt az igazgató.
Kemény Ferenc 1860-ban született Nagybecskereken.
Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte.
Neves magyar pedagógus és tanügyi író volt.
Irodalmi munkássága során főleg a nyelvtanítás problémáival, a nyugati államok oktatásügyével, a testnevelés-oktatás kérdéseivel és a pacifizmus népszerűsítésével foglalkozott.
Ő volt a Pedagógiai Lexikon (Bp. 1933-34) szerkesztője.
Alapító tagja és 1907-ig tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak.
Az olimpiai játékokat feleleveníteni szándékozó testületben Magyarországot Kemény Ferenc képviselte.
1891-ben lett az egri reáltanoda megbízott igazgatója, 1893-ban véglegesítették ebben az állásában.
Itteni működése általános elismerést váltott ki. 1894-ben azonban a budapesti főreáliskola tanára lett, később tankerületi főigazgató.
1920-ban ment nyugdíjba. 84 éves korában a fasizmus áldozataként hunyt el.
Mivel az iskola fenntartása sok gondot okozott, sem a minisztérium, sem a város nem tudta egyedül a terheket vállalni, 1892. március 30-án a következő szerződést kötötték:

· Eger városa a községi jelleggel felállított alreáliskolát állami kezelésbe adja, helyiségül átadja a gimnáziális laktanyát és 1200 koronát ad bútorokra. Évi 200 koronát biztosít karbantartási célra.

· A VKM a tárca terhére átveszi az iskolát, és fokozatosan négyosztályossá fejleszti.

· A város gondoskodik a szükséges helyiségekről, különös tekintettel a tornateremre.

· A város az iskola fenntartásához osztályonként 1300 koronával járul hozzá.

· A személyi kiadásokat és a tanszerek költségeit a VKM vállalja, ezzel szemben szabad kezet kap a személyzet alkalmazására.

· A következő év január 1-jétől az összes felvételi és tandíjak az államot illetik.

· Az alapítványokat kizárólag az intézet céljaira lehet fordítani.

· A laktanyaépületet a kincstár bekebelezteti "örök haszonélvezet" mellett. A tulajdonjog a városé marad.

A laktanyaépület átalakítása és berendezése körül már a kezdeteknél nehézségek voltak.
A városnak nemigen volt lehetősége anyagi áldozatra.
Itt kell említést tenni az iskola egyik jótevőjéről, Kempelen Radóról, aki a reáliskolának adományozta az 5815 darabból álló rovargyűjteményét.
Súlyos nehézséget okozott az iskolának az első években, hogy nem volt sem tornaterme, sem rendszeresen foglalkoztatott tornatanára.
Ezért az órákat tavasszal és ősszel szerda délutánonként kirándulásokkal helyettesítették, a téli hónapokban korcsolyázni jártak a tanulók, az érseki fürdő bérlője pedig kedvezményt adott a reáliskolai tanulók uszodabérletéhez.
Az 1892-1893-as tanévtől úgy szabályozta az iskola vezetése a délutáni foglalkozásokat, hogy a rendes tantárgyakat a hittan és a torna kivételével délelőtt, ezeket és a rendkívüli tárgyakat pedig délután kellett tanítani. Egy-egy osztály legfeljebb két délután lehetett 1-2 órára elfoglalva.

Már az első években fölmerült az iskola főreáliskolává fejlesztésének a gondolata.
1893 tavaszán a város azonban leszavazta a fejlesztést anyagiak híján.
A pénzügyi ellátottságra jellemző egyébként, hogy az iskola éppen ebben az évben kérte a várost, hogy épületébe vezettesse be a villanyt. A városi tanács április 25-én kelt leiratában ezt megtagadta.
Tette ezt annak ellenére, hogy korábban kötelezte magát, hogy a tanügy mindenkori követelményeinek megfelelő szinten tartja az épületet. A főreáliskolává fejlesztés anyagi feltételeit is az államra kívánta áthárítani. Létrehozott azonban egy bizottságot, melynek kötelessége volt az ügyben eljárni. A bizottság megírta a miniszternek, hogy a város ugyan kívánatosnak tartja az iskola fejlesztését, anyagi áldozatot azonban képtelen hozni. A miniszter, gr. Csáky Albin támogatásáról biztosította a testületet, és a lehetőségek kivizsgálására kiküldte dr. Hóman Ottó királyi főigazgatót. 1894. január 20-án találkozott vele a város által kijelölt bizottság. Miután a város semmiféle támogatásra nem mutatkozott hajlandónak, a miniszter is megvonta támogatását.
Az 1894-1895-ös tanévben mégis beindult az ötödik osztály. 1895-ben a város átalakíttatta az egyik földszinti szobát tanárivá, két osztályt bebútoroztatott az újonnan induló osztályok számára, és biztosította a tanárok fizetését is. Egyben kérte a minisztériumot, hogy vállalja át a terheket. Most azonban a minisztérium mutatott kisebb hajlandóságot és haladékot kért.
A fejlesztés során a költségek megoszlása úgy alakult, hogy csak az alreáliskolai osztályok, azaz a négy alsó osztály minősült államinak, az új osztályok költségét a város átmenetileg magára vállalta. Az 1895-1896-os tanévben aztán államosították az 5. és a 6. osztályt.
A város további támogatása jeléül megvásárolta az iskola szomszédságában lévő Csiky-féle telket, ahol föl lehetett építeni a téli-nyári tornacsarnokot.
1896-ban a város és a minisztérium újabb szerződést kötött:

· A VKM kötelezte magát, hogy az alreáliskolát 8 osztályos főreáliskolává fejleszti.

· Eger városa 8000 koronát fizet a telekre és az épület kibővítésére.

· A város minden egyes osztály után évi 1500 koronát, és így a teljes kifejlesztés után 12000 koronát köteles fenntartási hozzájárulás címén az államkasszába befizetni, az esetleg létesítendő párhuzamos osztályok után azonban a város újabb hozzájárulási költség fizetésére nem kötelezhető.

· A tornaterem és a nyári tornatér építési kötelezettsége alól a város fölmentetik.

Az 1897-1898-as tanévre fejlődött ki a teljes főreáliskola.
Az intézmény azonban továbbra is igen szűkös körülmények között működött, így a szomszédos takarékpénztári épület néhány földszinti helységét is bérbe kellett venni.
Végül az 1898-1899-es tanévben kezdődött el az épület kibővítése.
A minisztérium és a város közötti szerződés alapján az utóbbinak csak a bútorzatról volt kötelessége gondoskodni. A tizedik tanévet már az új épületben kezdhette meg az iskola, így végül is három épületrészből állott, a régi kétemeletes épületből, a hozzáépített új részből és egy régi egyemeletes épületből.

Iskolánk az I. világháború alatt

Az I. világháború komoly nehézségeket hozott az intézmény életében.
Az épületet először hadikórházzá, később erdélyi menekültek táborává, végül pedig közélelmezési vállalattá alakították át.
A tanárok és a tanulók közül többen hadba vonultak.
A tanév erősen le is rövidült.
A két népes első osztályt helyhiány miatt nem lehetett megosztani.
Szmrecsányi érsek a líceumban adott az iskolának tíz megfelelő helyiséget, amelyből nyolc tanterem, egy igazgatói iroda és egy tanári szoba volt.
A besorozott diákok hadibizonyítványokkal hagyták el az iskolát.
A háborús események földúlták az iskola eddigi rendjét, megzavarták az intézmény munkáját. Az ezt követő események nemkülönben…

A két világháború között

Az 1919/1920-as tanévben vezette be dr. Habán Mihály igazgató a szülői értekezleteket.
1919. november 9-én volt az első ilyen esemény, ahol dr. Habán Mihály hangsúlyozta a szülők előtt, hogy a tanári kar nevelő munkája csak akkor lehet hatékony, ha a család, a szülők is közreműködnek benne.
Az 1921-es tanévben indult meg az iskolai cserkészmozgalom, az iskolai cserkészcsapat Dobó István nevét viselete. A csapatot dr. Király István tanár szervezte meg. Ez volt Eger első cserkészcsapata.
Az 1921-es esztendő jeles volt az intézmény történetében. Iskolánk akkor vette föl ugyanis a Dobó István nevet.
Az 1924. évi XI. tc. a középiskolákat újjászervezte, s az eddigi két típus (főgimnázium, főreáliskola) helyett három típust (gimnázium, reálgimnázium, reáliskola) létesített.
Iskolánk továbbra is reáliskola maradt, de az itt kiadott érettségi bizonyítvány valamennyi felsőoktatási intézményre képesített.
Némileg módosult a tanterv is. Ettől kezdve az intézmény neve: Egri Állami Dobó István Reáliskola volt.
Ezt a helyzetet majd a középiskolákról szóló 1934. évi XI. tc. változtatja meg, melynek alapján minden magyar középiskola gimnázium, és így az intézmény neve 1936 júniusától Egri Magyar Királyi Állami Dobó István Gimnázium lett. Ez a változás együtt járt azzal, hogy a latin nyelvet fölvették a rendes tárgyak sorába.
Az 1924-1925-ös tanévben készítették el és avatták föl az iskola zászlaját, mely fehér selyemből készült, arany rojtokkal és bojtokkal díszítették.
Az egyik oldalán a Szent Koronát tartó két angyal között, napsugaras, glóriás mezőben a kis Jézus alakja emelkedett ki virágok közül, bal kezében könyvet tartva, jobb kezét pedig áldásra emelve.
A kép ovális keretben helyezkedett el.
A keretet a következő körirat alkotta: "És még neked virulnod kell, ó hon, mert Isten, ember virraszt pártodon". Az angyalok egyike a tudás lobogó fáklyáját, másika pedig a hit és honszeretet zászlaját tartotta.
Az iskolazászló másik oldalán a győzedelmes Hungária volt, amint diadalmaskodik az ellenségen, amely egy szörny képében támadt rá.
A kép alatt fölirat volt: "Ne bántsd a magyart!".
Ugyanezen az oldalon egyrészt a magyar Szent Korona országainak, másfelől Eger városának címere foglalt még helyet.
Nemzetiszínű selyemszalagokon még két jelmondatot lehetett olvasni: "Imádd Istent!" és "Szeresd a hazát!"
Az 1930-as évek végére az intézethez kötött ösztöndíj-alapítványok annyira elértéktelenedtek, hogy azok kamatait 1940-ben már nem tudták kiosztani…

Gimnáziumunk a II. világháború után

Az 1944-1945-ös tanévben jelentősen csökkent a tanulók létszáma, nyilvánvalóan a háborús események következtében.
A háborút követően az 1948-1949-es tanév hozott létszámbeli változásokat, amikor bevezették a nyolcosztályos általános iskolát és ezzel egyidejűleg a gimnázium négyosztályossá vált.
1946-ban nyílt meg a dolgozók gimnáziuma, amely az 1948-1949-es tanév folyamán alakult a dolgozók gimnáziuma magánvizsgájára előkészítő tanfolyammá.
Az 1949-1950-es tanévben a Dobó István Gimnáziumba olvadt a volt Ciszter Gimnázium, majd 1950/51-től az angolkisasszonyok korábbi leánygimnáziuma.
Ekkor történt meg ugyanis mindkét iskola államosítása.
1954-ig működött ebben a formában az iskola, amikor újjáalakult a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium, majd az 1957-1958-as tanévben megkezdte működését a Gárdonyi Géza Gimnázium.
A Dobó István Gimnáziumból nőtt ki a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola (a mai Wigner), amely az 1970-1971-es tanévben vált önálló iskolává.
Az 1960-1961-es tanévben vezették be a középiskolákban a politechnikai oktatást, melynek keretében a tanuló különféle szakmákkal ismerkedhettek meg.
Általános tantervű osztályok esetében a politechnikai oktatás egy egész tanítási napot vett igénybe, ez volt az úgynevezett 5+1-es tanítási forma. Ekkor kezdődött meg a gimnáziumban az erdészeti ismeretek oktatása.
Az erdészképzés 1986-ig folyt az iskolában igen nagy sikerrel és jó eredménnyel, amikor megszűnt az iskolában a szakközépiskolai képzés, mert létrejött a mátrafüredi önálló erdészeti szakközépiskola.
Eközben a speciális képzés egy sajátos formájába kapcsolódott be az iskola.
1974-ben hozták létre a Lenkey János Honvéd Kollégiumot, mely a katonai pályára való előkészítést célozta.
Gimnáziumunkba 1994-ig jártak katkósok, vagyis honvéd kollégista osztályok.

Az az intézmény, amely száz éves története során mindig is épületgondokkal küszködött, ma sincs jobb helyzetben.
Sok gondot okoz az épület műszaki állapota, az iskola pedig, mint története során mindig, helyiséggondokkal küszködik. (Némi megoldást jelentett a 70-es évek végén a Zalár utcában helyreállított műemléképület, a Tábornok-ház birtokbavétele.)

Bonus intra, melior exi!

Iskolánk igazgatói 1890-től napjainkig

1. Orlovszky István 1890-1891

2. Dr. Kemény Ferenc 1891-1894

3. Bergmann Ágost 1894-1895

4. Ormay Sándor 1895-1896

5. Groszbauer József 1896-1903

6. Vígh Béla 1903-1919

7. Dr. Habán Mihály 1919-1928

8. Dr. Fejér József 1928-1939

9. Török Árpád 1939-1940

10. Kocsis Károly 1941-1948

1 1. Darvas Andor 1948

12. Csanád Vilmos 1949-1950

13. Hallgató Sándor 1950-1957

14. Szolnoki János 1957-1960

15. Sipos István 1960-1966

16. Bálint Sándor 1966-1971

17. Dienes Tibor 1971-1989

18. Hernádi Ferenc 1989-1990

19. Dr. Petercsák Tivadarné 1990-2005

20. Csontosné Mészáros Katalin 2005-2020

21. Berkes Krisztián 2020-

Iskolánk névadója, Dobó István

Feltehetően 1502-ben született egy felvidéki nagybirtokos főnemesi családban. 1548-tól Eger várának kapitányaként folyamatosan erősítette a várat. 1552-ben Ahmet nagyvezér és Ali budai pasa egyesült seregével szemben harmincnyolc napos ostromban megvédte Eger várát, Felső-Magyarország kulcsát. A katonai és erkölcsi szempontból jelentős győzelem után 1553-ban I. Ferdinánd erdélyi vajdának nevezte ki. 1556-ban Erdély újra elszakadt a Habsburgoktól, és ezért 1558-ban I. Ferdinándtól királyi adományként a lévai várat és uradalmat kapta meg. 1566-ban Szolimán támadásakor is fölvonult Bécs védelmére és Győrnél táborozott csapataival. 1567-ben megvádolták, hogy János Zsigmondhoz, Erdély fejedelméhez pártolt, s ezért Miksa király 1569-ben elfogatta. Utóbb kiderült, hogy a vád alaptalan volt, de csak röviddel halála előtt, betegen nyerte vissza a szabadságát. 1572-ben hunyt el.

Vissza az elejére

Iskolánk története- Szoviár János munkája nyomán -